Boldog Karácsonyt!

A mai egy nagyon mozgalmas nap volt!

Reggel irány dolgozni. Persze nem nekem, hanem anyunak - Hahaha...

Azonban nem én voltam a legjobb, ezért már a munkahely felé le lettem szídva. Át rohantam az úttesten... Persze a túloldalon lefeküdtem, mikor anya harmadszorra is utánam üvöltött. Mikor hívott, még a pórázt is visszavittem neki. Ezek után persze még kaptam egy alapos fejmosást.

Délután sokat gyakoroltunk a plázának nevezett itt tilos mindent a kutyáknak helyen. Részemről nem vagyok oda érte, de sokan megbámulnak és megdicsérik milyen ügyes, okos és szép vagyok.

Később pedig elmentünk rehab klubba. A rendelő előtt anyának el kellett magyarázni a biztonsági őrnek, hogy én nem egy egyszerű kutya vagyok és bárhova bemehetek. Kicsit vonakodva, de beengedett engem is. És egy újabb karácsonyon kellett résztvenni.

Munkahelyi party

Mangó mindig jön velem a munkahelyemre, így a kollégák többsége már találkozott vele, valamikor... Azonban a külsős kollégák meglepődtek, mikor Mangóval megérkeztünk az étterembe. (A pincérekről továbbra is csak jó tapasztalatok vannak, hoztak vizet, amit kérés nélkül cserélgettek fél óránként. Emellett hatalmasakat zsonglőrködtek, egy-egy teríték elvitelnél, miközben Mangót is átlépkedték olykor...)

Mangó nagyon jól viselkedett, a maga 7 hónapjával. Ügyesen helyben maradt, míg én a svédasztalnál voltam.

Amint haza értünk persze azonnal bedobta a szunyát. :)

Kutyaetológia konferencia

A mai napot az ELTE-n töltöttük. Mi is részt vettünk a második alkalommal megrendezésre került etológia konferencián. Sok érdekességet hallhattunk és ami Mangónak még fontosabb, rengeteget játszhatott Kiwivel és Fügével.

 

Volt egy telefonom...

Ma reggel, míg én összeszedtem magam, és mindent bepakoltam, amire szükségünk lehet az egésznapos ELTE konferencián. Már a kávém is előkészítettem. Aztán bejöttem a szobámba, és szörnyű látvány fogadott...

Mangó rágcsálta a telefonomat!

Sajna a telefonom nem élte túl ezt a hadműveletet. A képernyője elsötétült, nem tud mást, csak folyamatosan lefotózni a képernyőt.

 

Lazulás...

A mai nap azon túl, hogy hatalmas köddel indult, rettentően agyon nyomott bennünket. Bár délelőtt néhány órácskára kisütött a nap, mégsem éreztünk kéztetést arra, hogy bármit is kezdjünk magunkkal.

Mangó a reggeli felét ma is ott hagyta, és egész nap egyik helyről a másikra vándorol. Pedig egyetlen kifogása sem lehet, mert a reggeli gyors séta után 10-ig hagytam aludni.

Kérem, ne simogassa a segítő kutyát, köszönöm!

Az emberek 95%-a úgy gondolja, ha egy édes kiskutya jön szembe az utcán, aki láthatólag szoros fegyelemben van tartva, miért indítja be emberekben a gügyögést és a simogatást!?

- Kérem ne simogassa a segítő kutyát, köszönöm!

Erre a felszólításra sok jó megoldás létezik, de rendszerint csak a rossz válaszokat használják.

Figyelem! Első körben a jó válaszok jönnek.

1.) - Sajnálom, nem tudtam.
2.) - Elnézést, többet nem fordul elő.
3.) - Bocsánat, nem akartam rosszat.

Ehhez hassonlóan még létezik pár jó válasz, amit mindig szívesebben hallok, mint a meggondolatlan, rossz válaszokat.

Rossz megközelítés!!!

1.) - Miért, harap!? (ekkor legszívesebben rávágnám, hogy igen, de ezzel csak a segítő kutyák megítélését rontjuk)
2.) - Én nem simogattam! (akkor a kutya feje véletlenül került a tenyere alá)
3.) - Miért, elkopik? (nem kopik, csak zavarja a munkában)
4.) - Én nem bántom, szeretem a kutyákat, nekem is van... (sajnos engem nem érdekel, hogy mennyi kutyája van otthon, hogy hívják, hány éves, milyen okos. Ok, lehet, hogy bunkónak tűnik ez a felfogás, de nekem most a saját kutyámra kell koncentrálnom, és minnél több ingerrel kell megismertetnem, hogy egy évesen már semmi ne zökkentse ki a munkájából. És ha a néninek, vagy bácsinak van otthon kutyája, miért érzi úgy, hogy neki kutyát kell simogatni???)

Azonban a kedvencem az, amikor nem hagyják abba, és mivel kerekesszékben vagyok, úgy gondolják bármit meg lehet tenni, következmények nélkül. Szerencsére a buszon mindig vannak olyan emberek, akik hallás után megértik a kérésem. Így mikor Mariska néni meg Jancsi bácsi nem érti elsőre, két megoldást fejlesztettem ki az évek során.

1.) Én is megsimogatom a fejét, vagy vállát, és épp olyan hülyén gütyögök hozzá, mint ő a kutyámhoz, csak éppen nem dicsérem, hanem "leszídom" milyen buta, hogy simogatja a segítő kutyát.
2.) Amennyiben látszik az emberen (mert nagyon is látszik, ha az értelmi szintje nem elég magas), akkor hangosan hisztizek, hogy a segítő kutyát békén kell hagyni, és most azonnal menjen el innen.
Még jó, hogy erre csak ritkán kell sort keríteni.

Mindazon álltal úgy gondolom, hogy elég nagy felirattal van feltüntetve a hámon, hogy segítő kutya! Azonban a többség azt sem tudja, hogy a vakvezető kutyákat sem simogatjuk. Pedig vakvezető kutyával napi szinten találkozik az ember az utcán, a buszon, vagy a közértekben.

 

Rehab Critical Mass

A mai nap folyamán mi is részesei voltunk a kritikus tömegnek az Akadémia utca és az Erzsébet tér között.

Mangó első alkalommal vett részt felvonuláson. Az egyetlen szépség hibája az volt, hogy roppant lassúnak találta a menetet, így folyamatosan húzott, annak ellenére is, hogy halti volt rajta. Mangó mellett Maya is ott volt Tamival. Azonban Maya is erőteljesen húzott a tömegben.

Pár órát sétáltunk a rendezvény területén, ahol persze megint voltak olyanok, akik nem értették meg, a ne simogassa, kérem felszólítást. Némi mérgelődés után úgy döntöttünk, irány haza.

Az utolsó állatorvos

Végre elérkeztünk az utolsó állatorvosi látogatáshoz. Közel két és fél hónapja minden második héten állatorvoshoz kellett járni. Ma végre megértük azt, hogy eljött az utolsó oltás napja. Legalábbis egy rövid időre.

Bár a kölyköket nem viselte meg a sok orvoshoz járás, nekünk annál nehezebb volt időpontot egyeztetnünk.

Most, hogy minden oltásunk meg van, már csak az ivartalanításra várunk. Ami reméljük, hogy mielőbb eljön, mert a fiúk nagyon kanosodnak.

 

Top Mancs Családi Nap

Már hetek óta izgatottan vártuk ezt a szombatot. Egész napos jó kedv, és csacsogás a KEA gazdikkal. Remek volt, hogy szinte mindenki el tudott jönni. Sajnos Basa nem, így már közel egy éve nem láttam az én kis kutyámat. Mindezek felett sokan voltunk, és mindenki részt vett az alapítványi bemutatóban.

A kezdés előtt a kölykök jól lefáradtak, így nem kellett folyamatosan szólni, hogy ne ugráljanak, és élvezzék a semmittevést.

A bemutatón Mangó ismét sapkázhatott. Ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer is levehette a sapkát. Asszem neki ez volt a nap fénypontja. :)

Délutánra olyan fáradt volt, hogy csak szunyókálni akart. Lili ölébe feküdt és miközben Lili szorgalmasan simogatta, elaludt.

 

 

Óvodás bemutató

Ma délelőtt az Ugra-bugra Játszóház és Óvoda meghívására Felsőgödre utaztunk. 20 apró gyerkőc várt ránk, vagy inkább a kutyusokra.

Szamóca, Kiwi, Mangó, Maya és Plüsi tartott nekik bemutatót, a segítő kutyák fontosságáról.

Az ebecskék jól viselték az 1 órás utazást, bár kicsit szűkösen voltunk a kocsiban. Majd közel 40 perces bemutatót követően a 30 perces simogatást és gyömöszölést is jól viselték.

Állatok világnapja

Az emberek töbsége ezen a napon nem másról ír, mint a felelős állattartásról, vagy a veszélyeztetek fajok kihalási esélyeiről. Mi azonban erre a vasárnapra egy remek kis programot kerestünk. Így történt, hogy Csepelen kötöttünk ki, az I. Csepeli Családi Kutyás Napon.

Remek volt végre azt tapasztalni, hogy nem akarják az emberek simogatni Mangót. Ennek oka csak a halti volt. Minden szülő és nagyszülő azt mondta, hogy nem szabad simogatni, mert biztos harap. Ez nem igaz, a vacsorát is alig rágja meg. Ellentétben az én kezemmel, amit nagyon is szeret rágcsálni.

Kicsi elkéstünk a kezdésről, de az ebek még így is bele fértek a fajtatiszta hoszzúszörű kutyák szépségversenyébe. Bár először keveréknek nézte őket a műsorvezető. Maya 2. helyezett lett, Kiwi és Mangó pedig emléklapot kaptak a részvételért.

A napot egy nagy futkározással zártuk, a közeli kutya futtatón, majd be a kocsiba a fáradt ebekkel és irány haz.

Amikor anya nem ér rá...

Vannak napok, mikor Mangó képtelen megérteni, hogy nem érek rá.

Most nem játszunk.
Most nem gyakorlunk.
Most nem tanulunk semmi újat.

Most csak feküdj le és maradj ott, hogy én tudjam intézni a dolgaimat.

Ezt nehéz megértenie egy Duracel elemmel működő kölyök kutyának.

Azonban vannak napok, amikor csend, béke és nyugalom honol. Ezeken a napokon végre van idő kikapcsolódni.

I. Etológiai teszt

Közel egy hónapja csak a teszt miatt járunk ki kutya sulira. Mangó a szociális részébe került, amit profin teljesít.

Dobolnak a dobozon? Én is meg tudom csinálni!

Van egy furi tárgy, ami mozog, ha meglököm? Imádom!

Bár mind két feladat maximum 10-15 percig tarthatott, Mangó leállíthatatlan volt. Nem a feladat lehetséges megoldására volt nehéz rávenni, hanem arra, hogy hagyja ott a dobozt, vagy a kongot.

A feladatt nehezebbik része az volt, hogy a kis kennelben maradjon, míg a klikkeresek a feladatot próbálják kitalálni.

Fogzás

Minden kölyök kutya életében eljön a fogváltós időszak. Nálunk is bekövetkezett...

Véletlenül vettük csak észre, hogy hiányzik előrről egy fogacskája. Komolyan, mint az óvodás gyerekek.

Ahogy egyre több fogacskától próbált megszabadulni úgy kezdett nem enni. Első alkalommal úgy gondoltuk, hogy csak nem éhes. Második alkalommal már kezdtünk gyanakodni, hogy itt bizony gond lehet. Mivel már két napja nem nagyon evett, megspékeltük a vacsit egy kis húsleves lével. A lé eltünk, a táp nagy része ott maradt.

Este új megoldással álltunk elő. Kézből etettem. Pár szem táp, ami már rendesen megszívta magát vízzel, és leves lével. Így kicsivel jobban fogyott a táp, de nem tünt el két nap alatt 1 reggeli adagnyi kaja.

Tűzkeresztség

A hétvégén Jászberényben jártunk.

Közel 100-120 jászberényi MEOSZ tag előtt tartottunk bemutatót. Kiwinek és Mangónak ez volt az első bemutatója. (Nem szabad elfelejteni, hogy még csak 4 hónaposak!) Tulajdonképpen nagyon jól sikerült. A kicsik az eddigi kevés képzéshez képest mindenféle lámpaláz nélkül sdzökkent fel a szimpadra és ahogy azt elvártuk tőlük, remekül teljesítették a "Még kölyök kutya." megközelítést.

Kiwi szuperül levette Tami zokniját, azonban a helyére küldés sajnos nehezen ment és nem is sikerült jól. Azonban Maya, mint okos nagy kutya profin teljesítette a feladatot.

Mangó feladata a sapka levétel volt, amit ugye bár imád, így nem volt kérdés, hogy profin meg is oldja. Azonban az első kosár cipelésünk nem sikerült ilyen jól. Fejét a kosárba dugva rohangált 2 kört a színpadon, hogy mindenki lássa. Plüsi azonban javítva a helyzeten, tökéletes kosár elhozatalt mutatott be.

A bemutató után sok érdeklődő kersett meg minket, és elmondták, hogy eddig ez volt a legjobb bemutató, amit láttak. A kicsik pedig annyira kidöltek, hogy a kocsiban több órát aludtak. Mangó annyira aludt, hogy maga alá pisilt. Itthon pokróc és kocsi mosást tartottunk.

Nehéz a kutya élet

Vannak napok, amikor teljes a nyugalom. Mangó az egész napot végig alussza, és egyszer sem kell rászólni, mert rosszalkosdik. Be kell valjam, ezek a kedvenc napjaim.

Aztán persze bekövetkezik az is, amikor folyamatosan pörög és képtelen megállni, hogy valami rosszat tegyen. Gondolok itt arra, hogy macskát kerget, vagy folyamatosan rá kell szólni ebéd közben, hogy feküdjön vissza az asztal alá. A hab a tortán, hogy ekkor még az alap dolgok sem mennek: ül, fekszik, keljfel.

A nehéz napokon kell egy kis lila köd oszlatás, azonban már a futtatóra való eljutás is gondot jelent. Ahol persze vagy nincs egy kutya se, akikkel játszhatna, vagy agresszív kutyák vannak, akik közé nem tudom beengedni. Hiába van 3-4 közeli futtató is, rettentően nagy gondot jelent, hogy tisztességesen lefárasszam. Ilyenkor szoktunk az erdő szélére menni sétálni, amiből lassan de biztosan kezdünk kinőni.

Ha mégis sikerül lefárasztani haza érve megkeresi a polár takarót, amit csak egyszerűen rongyinak hívunk, és ha már végig hurcolta a lakáson, lefekszik aludni vele.

Rossz voltam!?

Anya azt mondta ma:

"Rosszabb vagy, mint egy kisördög!" 

Nem tudom, mire gondolt, hiszen én csak a szokásos módon játszottam.

- sípolós labdát rágtam.
- kiborítottam a dobozt, hogy előszedjem a pokrócokat és labdákat.
- a szekrénynek lökdösve ma kongot.
- bírkóztam az ágyban (természetesen Plüsiében).
- és időnként Plüsi fülét rágtam.

Anya szerint azonban indokolt volt elő venni a sprickolót (http://mango-kea.blogspot.hu/2014/08/van-nalam-sprickolo.html) és rám szegeznie.

by:

                                 MANGÓ

Városligeti fotózás

Egy héttel ezelőtt fotózásra mentünk a tesókkal. A liget közepén találkoztunk Mayával, Kiwivel és Karmával (na meg persze a gazdik sem hiányozhattak).

Egy fél órás bunyózás a tesókkal, és egy gyors fotózás az esőtől való aggódás és a kölykök neveletlensége miatt.

Villámképek készültek a helyben maradó kutyákról.

 

 

Agility

Két hétvégén keresztül agility versenyekre jártunk. Az első, csak egy kisebb háziverseny jellegű volt, ahol adományt gyűjtöttünk a paragility csapat kijutásához.

Augusztus utolsó hétvégéjén pedig Győr mellett voltunk, egy igazi nagy két napos versenyen. Ahol meg volt az első sátoros éjszakánk. Mangó az első éjszaka 10-20 perc körbe járkálás után eldőlt, és reggel 7-ig aludt. Másnap este fél 10-kor egyszerűen kidőlt. Villanyoltást követően beköltözött a paplan alá, és fél 6-ig ki se mozdult alóla. Egyedül a horkolása törte meg az éjszaka csendjét.

Az egész azzal kezdődött, hogy elindultunk (további képek hamarosan):

 

Van nálam sprickoló!

Új módszerrel indultunk neki a pénteknek.

A kiváltani kívánt viselkedés Plüsi nem piszkálása volt. Lényegében, ha Mangó Plüsi közelébe került, azonnal nyúzni kezdte. Elkapta, és nem engedte el, még akkor sem, ha Plüsi már sikított.

Péntek reggel ki is próbáltam a virág locsolót, mint végzetes fegyvert. Lett is nagy sikítás belőle. Pedig vizivadász, de úgy fél a víztől, mint egy házi macska.

Délutánra meg lett az első végeredmény is. Képesek voltak egymás mellett aludni.

 

Séta, busz, munka...

Mára rengeteg elntézni való tórlódott fel.

Nyolc óra előtt úton voltunk, és indultunk, hogy három busszal átvágjunk Pesten, és megérkezzünk első uticélunkhoz. A munka helyen a srácok ekkor még kevesen voltak, így gyorsan sikerült elszabadulni és indulhattunk tovább.

A Pap László Arénától a Thököly útig gyalog kellett sétálnunk. Hogy miért? Legfőképp azért, mert a 80-as troli nagyon ritkán alacsonypadlós. Na és persze az sem elhanyagolható, hogy Mangó ettől az erőltetett tempós 20 perces sétától jól kifáradjon.

Mindent elintézve már muszály volt bemenni valahova, és venni egy kis inni valót, mert ki voltam tikkadva. Mangó pedig olyan fáradt volt, a háta közepére kívánta az egészet. A Tescoban nagy felfordulást keltettünk, mikor Mangó végig húzatta magát a hideg kövön. Tény, hogy nagyon meleg volt odakint, de ez már szerintem is túlzás.

 

Csipás szemek

Már tegnap is előfordult, hogy csipás volt Mangó szeme. Ez még nem nagy gond. Fogtam egy papir zsepkendőt és kitöröltem. Este pedig egy kevés borvízzel és vatta segítségével kimostam a szemét.

Ma reggel azonban szomorúan láttam, hogy rettenetesen csipás a szeme.

Ha továbbra is így marad, pénteken kénytelenek leszünk Mangótól is kenetet küldeni. :(

Tesók

Mangó szerencsés helyzetben van, mert minden héten legalább heti kétszer házhoz jönnek.

Bár egyelőre csak a lakásban tudnak játszani, ami akadályozza őket a nagy futkározásban. Ugyan akkor már most vigyáznunk kell, hogy ne sodorjanak le bennünket a lábunkról.

Kiwi minden héten jön. Együtt járunk kiképzésre és állatorvoshoz is.

Szamóca pedig szombaton volt nálunk. A fiúk mind addig nyúzták egymást, míg nem ültünk le ebédelni. Természetesen az ebéd alatt a két kölyök kialudta magát, majd ott folytatták a játékot, ahol abba hagyták.

Mangó és Szamó csendben és szépen játszott. Ellentétben Kiwi és Mangó dúrván és hangosan hörögve játszik egymással.

1 hónapja

Egy egész hónap telt el azóta, hogy Mangót elhoztam az anyukájától. Ez alatt a hónap alatt nem csak megváltoztak a minden napi rutinok,  de az egész életūnk is. A rendszeresség csak a kisebbik változás volt. Vissza kellett szoknunk kölyök-módba.

Etetés

Egy kölyök legalább napi háromszor eszik. Mangó ezt úgy tudja, és el is várja, hogy megkapja a neki járó adagot.

Séta

A kezdeti nyolcszori séta mára hatra csökkent. Azonban még nagyon messze vagyunk a napi háromól és még messzebb a szobatisztaságtól.

Tanulás

Tudjuk, hogy a kiskutyák élete nagyon nehéz. Elszakítjuk az anya mellől, új környezetbe próbáljuk beilleszteni őket, rengeteg a nehéz és érthetetlen szabály. Azonban ami a legnehezebb, hogy úgy kell egy eddig idegen nyelvet megtanulnia, hogy ekközben mi nem tudunk kutyául.

Kutya suli

Szerda délután kutya sulira mentünk. Pontosabban mentünk volna, ha nem esik az eső...
Sajnos, mikor indultunk volna leszakadt az ég. Így röpke egy órát késtünk. Szerencse, hogy a sulin már van konténerünk, ahol mind az öt kölyökkel kényelmesen elférünk.

Az óra anyaga pedig az apport fejlesztése volt. Mi jókat mosolyogtunk, ahogy minden kölyköt egyesével kiengedve a boxból mind kirohant pisilni. A kötél megszerzése és körbe mutogatása csak ezután jöhetett szóba.

Később egy gyors fix pórázozást gyakoroltunk. Mangó volt a bemutató kutya, aki nem hazudtolta meg származását, és a fűben fekve húzatta magát. Ezen nagyon jókat nevettünk.

A kiképzés végére így nézett ki Mangó! Nem volt szép látvány!

Munka és rehab

A szerda egy mozgalmas nap lett. Több menetrend is volt aznapra, sőt, egyszerre kellett volna lennünk két külömböző helyen.

A délelőttöt az irodában töltöttük, és mindenki megsimogathatta Mangót. Ennek csak Mangó őrült jobban a kolégáknál. Azonban ki kellett használni a kehetőséget, mert több ilyenre nem lesz lehetőség.

Főnöki dicséretet is bezsebelt, mert a tárgyalóban azonnal beköltözött az asztal alá és szundítást színlelt.

Délután a vihartól tartva nem mentünk a tanszékre, az első igazi kiképzésünkre. (Később kiderült, hogy jobb is, mert Szamó tesó betegen jött, nem csak pocak fájással küzdött, de az antibiotikumot is le kellett nyernie.)

Tanszék helyett irány az SzTK, ahol ismét Rehab Klub volt.

Természetesen Mangó volt a sztár vendég. Persze ő erről mit sem tudva végig aludta a másfél órát.



Sétálni kellett!



Várakozás a terem előtt.



Itt uzsi osztás van!



Kicsit még vissza fekszek.

 

Kirándulás

Szombat este kirándulni mentünk. Először csak a környékben gondolkodtam, de mivel a gyerekek is játszottak a parkban, gyorsan jobb megoldást kellett találni. Felszáll tűnik a buszra, ami kicsit macerás, mert Mangó még fél a rámpától. Azonban a város szélére érve hatalmasat sétáltunk a betonozott erdőszélen.

Ami egyébként bicikli út, érdekes volt, hogy egyik sem csengett, vagy kiabált. Kellemes meglepetés volt. :)

A másfél kilóméteres sétát Mangó nagyon sokáig bírta. Csak az utolsó pár száz méteren kéreckedett ölbe. Legközelebb már az egészet végig sétálja gond nélkül.

Haza érve persze ott folytatta az alvást, ahol a buszon abba hagyta...

                  

Fressnapf-oltunk

Ma délelőtt a Fressnapf-ban jártünk. Plüsinek kaját kellett venni, Mangót pedig új helyekkel kell megismertetni. Szerencsére Plüsit nagyon szeretik a boltban, így Mangónak is minden meg van engedve.

Ma például Gizus ölében kasszázott.



Engem itt IMÁDNAK!



Ez meg vajon mi???



Bele fáradtam a nagy munkába...