Az emberek 95%-a úgy gondolja, ha egy édes kiskutya jön szembe az utcán, aki láthatólag szoros fegyelemben van tartva, miért indítja be emberekben a gügyögést és a simogatást!?
- Kérem ne simogassa a segítő kutyát, köszönöm!
Erre a felszólításra sok jó megoldás létezik, de rendszerint csak a rossz válaszokat használják.
Figyelem! Első körben a jó válaszok jönnek.
1.) - Sajnálom, nem tudtam.
2.) - Elnézést, többet nem fordul elő.
3.) - Bocsánat, nem akartam rosszat.
Ehhez hassonlóan még létezik pár jó válasz, amit mindig szívesebben hallok, mint a meggondolatlan, rossz válaszokat.
Rossz megközelítés!!!
1.) - Miért, harap!? (ekkor legszívesebben rávágnám, hogy igen, de ezzel csak a segítő kutyák megítélését rontjuk)
2.) - Én nem simogattam! (akkor a kutya feje véletlenül került a tenyere alá)
3.) - Miért, elkopik? (nem kopik, csak zavarja a munkában)
4.) - Én nem bántom, szeretem a kutyákat, nekem is van... (sajnos engem nem érdekel, hogy mennyi kutyája van otthon, hogy hívják, hány éves, milyen okos. Ok, lehet, hogy bunkónak tűnik ez a felfogás, de nekem most a saját kutyámra kell koncentrálnom, és minnél több ingerrel kell megismertetnem, hogy egy évesen már semmi ne zökkentse ki a munkájából. És ha a néninek, vagy bácsinak van otthon kutyája, miért érzi úgy, hogy neki kutyát kell simogatni???)
Azonban a kedvencem az, amikor nem hagyják abba, és mivel kerekesszékben vagyok, úgy gondolják bármit meg lehet tenni, következmények nélkül. Szerencsére a buszon mindig vannak olyan emberek, akik hallás után megértik a kérésem. Így mikor Mariska néni meg Jancsi bácsi nem érti elsőre, két megoldást fejlesztettem ki az évek során.
1.) Én is megsimogatom a fejét, vagy vállát, és épp olyan hülyén gütyögök hozzá, mint ő a kutyámhoz, csak éppen nem dicsérem, hanem "leszídom" milyen buta, hogy simogatja a segítő kutyát.
2.) Amennyiben látszik az emberen (mert nagyon is látszik, ha az értelmi szintje nem elég magas), akkor hangosan hisztizek, hogy a segítő kutyát békén kell hagyni, és most azonnal menjen el innen.
Még jó, hogy erre csak ritkán kell sort keríteni.
Mindazon álltal úgy gondolom, hogy elég nagy felirattal van feltüntetve a hámon, hogy segítő kutya! Azonban a többség azt sem tudja, hogy a vakvezető kutyákat sem simogatjuk. Pedig vakvezető kutyával napi szinten találkozik az ember az utcán, a buszon, vagy a közértekben.
- Kérem ne simogassa a segítő kutyát, köszönöm!
Erre a felszólításra sok jó megoldás létezik, de rendszerint csak a rossz válaszokat használják.
Figyelem! Első körben a jó válaszok jönnek.
1.) - Sajnálom, nem tudtam.
2.) - Elnézést, többet nem fordul elő.
3.) - Bocsánat, nem akartam rosszat.
Ehhez hassonlóan még létezik pár jó válasz, amit mindig szívesebben hallok, mint a meggondolatlan, rossz válaszokat.
Rossz megközelítés!!!
1.) - Miért, harap!? (ekkor legszívesebben rávágnám, hogy igen, de ezzel csak a segítő kutyák megítélését rontjuk)
2.) - Én nem simogattam! (akkor a kutya feje véletlenül került a tenyere alá)
3.) - Miért, elkopik? (nem kopik, csak zavarja a munkában)
4.) - Én nem bántom, szeretem a kutyákat, nekem is van... (sajnos engem nem érdekel, hogy mennyi kutyája van otthon, hogy hívják, hány éves, milyen okos. Ok, lehet, hogy bunkónak tűnik ez a felfogás, de nekem most a saját kutyámra kell koncentrálnom, és minnél több ingerrel kell megismertetnem, hogy egy évesen már semmi ne zökkentse ki a munkájából. És ha a néninek, vagy bácsinak van otthon kutyája, miért érzi úgy, hogy neki kutyát kell simogatni???)
Azonban a kedvencem az, amikor nem hagyják abba, és mivel kerekesszékben vagyok, úgy gondolják bármit meg lehet tenni, következmények nélkül. Szerencsére a buszon mindig vannak olyan emberek, akik hallás után megértik a kérésem. Így mikor Mariska néni meg Jancsi bácsi nem érti elsőre, két megoldást fejlesztettem ki az évek során.
1.) Én is megsimogatom a fejét, vagy vállát, és épp olyan hülyén gütyögök hozzá, mint ő a kutyámhoz, csak éppen nem dicsérem, hanem "leszídom" milyen buta, hogy simogatja a segítő kutyát.
2.) Amennyiben látszik az emberen (mert nagyon is látszik, ha az értelmi szintje nem elég magas), akkor hangosan hisztizek, hogy a segítő kutyát békén kell hagyni, és most azonnal menjen el innen.
Még jó, hogy erre csak ritkán kell sort keríteni.
Mindazon álltal úgy gondolom, hogy elég nagy felirattal van feltüntetve a hámon, hogy segítő kutya! Azonban a többség azt sem tudja, hogy a vakvezető kutyákat sem simogatjuk. Pedig vakvezető kutyával napi szinten találkozik az ember az utcán, a buszon, vagy a közértekben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése